Miről szól a cikk?

Ebben a cikkben nyomon követhetjük a Kizomba, mint zenei stílus kialakulásának útját: honnan indult, miből és hogyan fejlődött ki. Emellett hasznos lehet az is, ha tudjuk milyen zenéket (zenei stílusokat) lehet hallani egy Kizomba buliban és milyen eszközök vannak, amivel meg tudjuk különböztetni ezeket egymástól.

Ez a cikk informatív jelleggel született azért, hogy egy alap képet adjon mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a Kizomba világa iránt. Aki ismeretekre éhes, az mindig tovább kutat és fejlődik, több helyről is informálódik, hogy tudása bizonyítást nyerjen. Én is mindig erre törekedtem, Ti is tegyétek ugyanezt!

Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok zenész, így próbálom a magam egyszerű módján megfogalmazni a mondandómat, ám valószínű, hogy ez így nektek is érthetőbb lesz.

 

Kizomba - A szó jelentése

Ezt minden bizonnyal már mindenki ismeri. A Kizomba kimbundu nyelven azt jelenti, hogy bulizás, party. Napjainkban a Kizombának más jelentése van, mint a 70-es 80-as évek Kizombájának. Ahogy haladtunk az időben a jelentése kibővült: először hozzájött a zene, utána követte a tánc, napjainkban pedig már sokkal több mindent jelent. Ez egy márka, életstílus, öltözködési stílus (akárcsak a Hip Hop). Mindezt összefoglalva talán a legjobb kifejezés rá, hogy a Kizomba egy kulturális mozgalom. Amikor a Kizombáról beszélünk főként a PALOP országok területére és Lisszabonra irányul a figyelmünk.

 

Dekolonizáció, polgárháború, új zene, örömforrás

1975 végén a dekolonizáció után, Angolában polgárháború tört ki a hatalomért több angolai népcsoport és az azok támogatói (Szovjetunió, Kuba, Egyesült Államok) között. Miért? Angola természeti kincsekben (arany, olaj, gyémánt) igencsak gazdag, amelyből minden ország részesedést akart.

Ezen idő alatt a zeneipar figyelme a forradalom felé irányult. A zenészek új generációja, köztük Eduardo Paim (az S.O.S. együttesével) eldöntötték, hogy valami újat alkotnak, ami örömet okoz és tartja a lelket az emberekben ebben a nehéz időszakban. Amikor valami új születik, általában számtalan forrásból inspirálódik az ember: több helyről vesz hozzávalókat, alkotóelemeket majd mindezeket összegyúrja. Eduardo és S.O.S együttesének a fő alkotóeleme, ahonnan inspirálódtak a Semba volt. Az emberek imádták, de nem tudták hogyan nevezzék ezt az új zenét. Egyszerűen csak „szórakozásnak”, „bulinak”, vagyis „kizombának” kezdték el hívni, hiszen arra ösztönözte őket, hogy szórakozzanak és jól érezzék magukat általa.

 

Hogyan jön létre egy új zenei stílus?

Az előbb leírtak alapján már meg is van a recept hozzá. A rövid válasz: zenei fúzió által.

Manapság az internetnek köszönhetően nagyon gyorsan elterjedhet bármi, hiszen azonnal hallhatjuk és láthatjuk, hogy a világ másik felén milyen zenét játszanak vagy hogyan táncolnak, szórakoznak az emberek. Nem volt ez mindig így, főleg a gyarmatosított országokban. Mit tesznek a gyarmatosítók, hogy kontroll alatt tudják tartani az embereket? Korlátozzák a szabadságukat, bezárják az iskolákat, elégetik a történelemkönyveket és még sorolhatnánk. Emiatt az afrikai országokban elég kevés lehetősége volt az embereknek betekintést nyerni más országok kultúrájába, zenei világába: abban az időszakban a zenei turnék és a rádió által játszott zenék voltak az egyetlen lehetőségük.

Egy ilyen turnét rendeztek 1974-ben az egykori Zaire fővárosában, amit „Rumble in the Jungle” (Bunyó a dzsungelben) névre kereszteltek. Ez egy ökölvívó-mérkőzés volt, ahol Muhammad Ali és George Foreman csaptak össze a nehézsúlyú világbajnoki címért. Ezt előzte meg az a 3 napos zenei fesztivál, ahol olyan előadók léptek fel, mint James Brown, Celia Cruz és a Fania All-Stars, B.B. King és még sorolhatnánk. A fesztiválról dokumentumfilm is készült „Soul Power” címmel.

Többek között ennek a fesztiválnak köszönhetően lettek az afrikai emberekre nagy hatással a Soul, a Jazz, és a „Salsa” zenék. A közönség hamar megszerette ezeket az új dallamokat, így a helyi zenészek megpróbálták  saját maguk is reprodukálni a hallottakat, azokkal az eszközökkel (tudás, hangszerek), amelyek rendelkezésükre álltak, kicsit olyan stílusban, amit ők maguk is képviseltek. Így jöhetett létre például a Jazz, kicsit Sembás beütéssel. Ezt már nevezhetjük zenei fúziónak.

Itt felmerülhet a kérdés, hogy mi is a tiszta Kizomba, milyen jegyek jellemzik egyáltalán? Egyes purifisták szerint nem is létezik kimondottan Kizomba zene. Ám mindegyik zenei stílusról elmondható, hogy valami inspirálta, valaminek a fúziója. Azt is érdemes számításba venni, hogy az idő folyamán a zene fejlődik, változik. Ebből a szempontból tehát kérdéses, hogy mely stílus számít egyáltalán fúziómentesnek, tisztának.

 

Kizomba Umbrella (Kizomba Esernyő)

Ez egy olyan kifejezés, amit először az Angolából származó Dj To’ Costa kezdett használni. Lényegében nagyon jó hasonlat, mert egy esernyő alá veszi azokat a zenei stílusokat, amikre valamilyen módon Kizombát táncolunk/táncolhatunk. Az alábbi lista bizonyos értelemben szubjektív, hiszen valaki szűkebben, valaki pedig tágabban értelmezi az idetartozó stílusokat:

	Kompa
	Zouk
Afro-Zouk	Kizomba	Coladeira
Kizomba Remixek	Ghetto Zouk	Cola-Zouk
Zouk-Love	Tarraxinha	Cabo-Love
Douceur	Zouk-Bass	Cabo-Swing
Pandza	Moombahton

 

KOMPA – Haiti és a Francia Antillák (Guadeloupe, Martinique)

1955 után jelent meg és terjedt el. A szó „compás” spanyolul azt jelenti, hogy ritmus, ütem.

A legjellegzetesebb rá a tanbou hangszer pulzáló üteme. Ez egy kézi „dob”, hasonlít a kongára, illetve lehet akként is használni. Speciális elkészítési módja van: különleges fa és bőr kell hozzá, különben a hangja nem lesz ugyanolyan.

 

A Kompa hamar közkedvelt lett, gyorsan elterjed Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európában, ám Afrikában örvendett a legnagyobb népszerűségnek. A Kompa szinte minden afrikai országban hatással volt a helyi folklórra, azonban később, az úgynevezett „Zouk robbanás" volt az, ami jócskán felgyorsította a folyamatot, amely során kialakult a ma ismert Kizomba.

Napjainkban a Kompára egy nagyon jellegzetes elektronikus gitárjáték is jellemző. A lentebbi videóban egy igazán minimalista Kompa zene hallható:

 

 

ZOUK – Francia Antillákról (Guadeloupe, Martinique)

Az 1970-es évek végén kezdett kialakulni a Karib térségben. A Zouk egy fúzió a népszerű Haiti zenei stílusokból, mint például a Compas, a Cadence és a Beguine.

Bár egyesek vitatják, kinek a nevéhez fűződik a Zouk, mint zenei stílus létrejötte, viszont az elterjedését és népszerűségét vitathatatlanul a KASSAV zenekarnak és nemzetközi koncertjeinek köszönheti. Legismertebb albumuk „Yélélé” címmel 1985-ben jelent meg, abból is a legnépszerűbb számuk a „Zouk la sé sèl médickaman nou ni” (A Zouk az egyetlen orvosságunk).

 

 

Egy rövid kitérő (emigrálás, új sablon)

Portugáliába, főként Lisszabonba sok emigráns érkezett különböző okokból. Ezek a portugál gyarmatokról érkező bevándorlók a háború elől menekültek, vagy egyszerűen szerettek volna jobb tanulási és megélhetési lehetőségeket keresni. Az Afrikából bevándorló fiatalabb korosztály kereste a szórakozási lehetőségeket a lisszaboni éjszakában, így elkezdtek különböző bulikba járni ahol előszeretettel keresték egymás társaságát. Mire táncoltak? A hazájukból hozott és jól ismert dallamokra.

Ezekben az időkben a zenékre elég nagy hatással volt a Zouk, így minden országnak megvolt a saját gyártású Zouk zenéje. A Zouk hozott magával egy sablont: „tá-ti-ti” (egy mintát, mint például a Salsában a clave), ami miatt ezekben az országokan hasonlóképpen formálódott a zene. Ez már közelebb volt ahhoz, amit ma Kizombának nevezünk. Mindez nagyjából a 80-as évek közepétől a 90-es évek közepéig volt jellemző, mert ezután a BPM elkezdett esni, a zene lelassult. Megjelent az elektronikus hangzás, valamint új stílusok alakultak ki. Az ebben az időszakban keletkezett Zouk zenéket Retro Zouknak is nevezik.

 

Afro-Zouk

Hogyan is volt hatással a Zouk a zenére a különböző PALOP országokban? Fúzió által, vagyis keveredett az adott ország zenei világával úgy, hogy a zenészek képzettségükhöz mérten, valamint rendelkezésre álló hangszerekkel megpróbálták létrehozni a saját Zouk reprezentációjukat.

Minden országnak megvolt a maga Afro-Zouk verziója:

 

• Zöld-foki szigetek: Coladeira + Zouk (Cola-Zouk)
  
• Guinea-Bissau: Gumbe +Zouk
• Angola: Semba + Zouk (Kizomba)
  
• São Tomé és Príncipe: Puita + Zouk
• Mozambique: Marrabenta + Zouk
  

...és még sorolhatnánk.

Egyes purifisták szerint a Kizomba, mint zenei stílus nem is létezik, mert ez egy zenei fúzió. Épp ezért sem teljesen helytálló a Kizombát tradicionálisnak nevezni. Tradicionálisnak nevezhető például a Semba, azonban a Semba is az idők során rengeteg változáson ment keresztül. Új hangszerek jelentek meg benne, a zene módosult az igények és a környezet hatására. Már a Sembán belül is elkülöníthetünk tradicionális és modern változatokat.

 

Zouk-Love

Lassabb, romantikusabb verziója a Zouk -nak.

 

Coladeira

A Zöld-foki szigetek nemzeti zenéje és tánca. 1930 környékén alakult ki. Több átalakuláson, fázison ment keresztül. Ami különösen érdekes, az az utolsó fázis, amikor is a KOMPA és a Haiti zenének erős behatása volt a Coladeirára.

 

A 3 fő periódus, amit érdemes megemlíteni:

1. (1930-tól) Az elején a Morna behatása volt a jellemző, épp ezét nagyon melankolikus hangulatot adott vissza. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Coladeira ebben az időszakban egy gyorsabb Morna volt.

Morna:

2. (1950-től) Az elektromos hangszerek megjelenésének köszönhetően, valamint a latin-amerikai zenék (Bolero, Son Cubano, Salsa, Cumbia) és afrikai zenék behatása miatt (angolai és guinea-bissau-i zenék) a Coladeira lassan kezdte elveszíteni a Morna jellegét.

Baltasar Barros dala abból az időszakból:

3. (1960-80-as évek) Erősen érezhető a Kompa, valamint más zenék behatása a Francia Antillákról, mint például a Kassav zenekar Zouk zenéje.

 

A Coladeira főbb hangszerei:

• Klasszikus gitár
• Cavaquinho – pici gitár: Tipikus játéka és hangzása van, hasonlít az Ukulele gitárhoz.
• Valamilyen ütőhangszer
• És egy szóló hangszer.

A hangszerek listája később már jóval színesebb volt. Egyesek helyét felváltották az elektromos hangszerek, a dob megjelenésével pedig megszólalt a basszus is a zenében.

A 3. periódus végére már megtalálhatóak voltak benne azok a jegyek, ami miatt már Kizombát is lehetett a Coladeirára táncolni.

Cola-Zouk

A Coladeira utolsó átalakulási szakaszában a Zouk erőteljesebb behatása miatt kialakult egy új zenei stílus, a Cola-Zouk.

 

 

Cabo-Love (vagy Cabo-Zouk):

A zöld-foki-szigeteki megfelelője a Zouk-Love-nak, melyet a klubok is előszeretettel játszottak.

Zouk (zöld-foki-szigeteki) + lágyabb tempó (popos, elektronikus) = Cabo-Love

 

 

Ghetto Zouk

Egy korábbi cíkkben már szó volt arról, hogy a Ghetto Zouk kialakulásában fontos szerepet játszott Johnny Ramos, Nelson Freitas, Eddy Parker és Adilson Ben-David. Közös bennük, hogy mindannyian Hollandiában születtek, de a szüleik zöld-foki szigetekiek voltak. Két kultúrában nevelkedtek és rokoni szálak is fűzik őket egymáshoz. Különböző dolgokkal kísérleteztek, elkezdték például a Zoukot (Cabo-Zouk, Retro Zouk) és a nyugati modern zenét keverni. Johnny Ramos bevallása szerint zenéjét a Zouk oldalról főként a „Kassav” zenekar inspirálta, a nyugati modern zene oldaláról pedig az R&B, a hip-hop és minden, amit a holland rádióban hallani lehetett.

Az első, hivatalosan is Ghetto Zouk-nak nevezett zene 2004-ben jelent meg (címe: „Johnny Ramos - Largal”).

Egy idő után szoros közreműködés alakult ki a Ghetto Zouk producerek és a Tarraxinha DJ-k között. Emiatt a Ghetto Zoukban egyre inkább megjelentek a lassabb, Tarraxinhára jellmező zenei betétek. Innen is származhat az a tévhit, hogy a Ghetto Zouk a Tarraxinhából alakult ki.

Milyen nyelven szólalnak meg a Ghetto Zouk zenék? Ez a stílus a legsokszínűbb ebben a tekintetben, hiszen akár egy zenén belül is előfordul, hogy több nyelven énekelnek. A leggyakrabban hallható mégis az angol, a portugál, a francia, valamint a zöld-foki-szigeteki kreol.

 

Tarraxinha

Szaggatott, gépies zene.

A Tarraxinha zenét DJ-k hozták létre (főként Kuduro DJ-k) különböző mixekből (pl.: Kuduro, Kizomba, Semba) úgy, hogy elkezdték lelassítani és felruházni azokat a Tarraxinhára jellemző jegyekkel (erős dobok, basszus).

Az első Tarraxinha zenék főként instrumentálisak voltak. Az MC -k a mixek lejátszása közben a megszokott módon bekiabáltak különböző címszavakat, valamint buzdították a közönséget a szórakozásra. Ezek voltak a Tarraxinhák első dalszövegei.

A Tarraxinha vagyis „kicsi csavarozás” az „a tarraxar” igéből származik, ami azt jelenti „csavarozni”.

A Tarraxinha egyik „pillérének" tekintik az angolai származású Dj Znobia-t. Az első zenéi között ott van a 2004 -ben kiadott Abadja című Tarraxinha:

Tarraxo

A Tarraxo egy jó példa arra, hogy hogyan alakulhat ki egy új stílus a médiának és a nagy követőtábornak köszönhetően.

Egyes DJ-k ki akartak tűnni a többiek közül, ezért a saját ízlésükre formálták a zenét. Ez az egyik oka annak, hogy számtalan Tarraxinha zenének egyre keményebbé vált a hangzása. A táncosok kifejezetten ehhez illő mozgásformát és mozdulatsorokat találtak ki, így alkalmazkodva ehhez az új hangzáshoz. Egy elnevezést is kerestek erre a specifikus táncra, így jelent meg a Tarraxo. Sokan megpróbálták megmagyarázni és definiálni ezeket a változásokat a zenében is, ezért azt a specifikus Tarraxinhát, amire Tarraxo-t táncoltak elkezdték végül ugyanúgy hívni. A Tarraxo-t sokan nem szerették volna elismerni, mint új stílust, mert az egyszerűen csak az „a tarraxar" igének a ragozása. Hogyan maradhat fenn ettől függetlenül egy új stílus? Úgy, hogy vannak követői. A Tarraxo-nak pedig napjainkban már rengeteg követője van.

Tarraxo:

 

 

Zouk-Bass

Azáltal, hogy csökkentették a Zouk BPM-jét, valamint keverték az elektronikus és basszusban gazdag hangvilággal, egy új stílus született: a Zouk-Bass. Ez abban különbözik a többi stílustól, hogy talán közelebb áll a klub zenéhez, mint az afrikai gyökerekhez.

 

Kizomba Remix

Nem újkeletű dolog, hogy kedvenc populáris zenéinket viszont hallhatjuk valamilyen feldolgozásban, legyen szó akár Salsa, Bachata vagy Kizomba verzióról. Mindezt a DJ-knek köszönhetjük, hiszen előszeretettel illesztik rá a populáris zenékre egy másik zenei stílus meghatározó jegyeit. Így születnek a Kizomba Remixek is. 

Eredeti verzió:

Kizomba remix:

 

Pandza

Egy újgenerációs és nagyon népszerű zene Mozambique-ból. A Marrabenta, a Ragga és némi Hip Hop stílusok keveréke.

Az UrbanKizesek tábora előszeretettel táncol Pandza zenére.

 

 

 

Douceur

Franciául azt jelenti édes. Olyan, mint a Zouk-Love, de lassabb a BPM.

Összehasonlítás végett:

• Kizomba 90 – 110 BPM
  
• Cabo-Love 80 BPM
  
• Douceur 60 BPM
  

Douceur remix:

 

Moombahton

Egy fúzió a House és a Reggaeton zene között. Egy amerikai Dj és producer, Dave Nada nevezte el a „Moombah” és a „reggaeton” szavak összeolvasztásával.

 

 

 

 

Hogyan különböztethetjük meg a zenei stílusokat és hogyan ismerhetjük fel a főbb jellegzetességeit?

Manapság az otthon kényelméből is használható zenekészítő programok és az internet lehetővé teszi számtalan új zene és mix születését. Ezáltal viszont a főbb jellemvonásai egy bizonyos stílusú zenének apránként eltűnhetnek, elmosódhatnak. Ezeket a változásokat napjainkban már próbálják nyilvántartani (például a Kulturális Minisztérium felméri, dokumentálja és kutatja) azért, hogy legalább a gyökereket megmentsék. A minket követő generációk így megismerhetik és ihletet meríthetnek ebből a tudásból. Egy nagyon jó példája ennek Kuba, ahol egyes iskolák, egyetemek már jóideje oktatják a kubai zenéket és táncokat. Afrikában csak mostanában jelentek meg az ehhez hasonló oktatási intézmények.

Fontos tudni, hogy ha nem követjük nyomon a változásokat, nagyon hamar elveszíthetjük a fonalat, eltávolodhatunk a gyökerektől. A kialakult fúziók a forrásaikra is ugyanúgy visszahatnak, így azok változását is előidézhetik.

 

Semba és Kizomba: Hogyan különböztethetjük meg őket?

A tradicionális Sembának vannak tipikus hangszerei, mint például a:

• Mukindo - egy bambuszszár, amit egy bottal ütnek
• Dikanza - bevagdalt hosszú bot, amit egy pálcával sepernek
• Ngoma Base - nagy kézi dob, ami az alapot játssza
• Ngoma Solo - kisebb kézi dob, aminek szóló játéka van

Az alábbi videóban látható, ahogyan játszanak ezekkel a hangszerekkel:

 

A Semba folyamatos átalakuláson ment keresztül. Új hangszerek jelentek meg, és az eredetileg karneváli tánc pedig lassacskán bekerült a termek, tánctermek falai közé.

További hangszerek között szerepelt a gitár, a zongora, a harmonika, a különböző fúvós hangszerek, a hegedű és a reco-reco.

 

Gitár

A gitárnak is, mint minden hangszernek megvan az adott stílusra jellemző játéka. Így van ez a Semba és a Kizomba esetében is. Játszhatnak ujjakkal vagy sodrással különböző sémák szerint. Ha nem vagyunk zenészek, viszont nehezen tudjuk megkülönböztetni a Semba és Kizomba játékát.

A következő videó bemutatja, hogyan szól a Sembában a gitár:

 

Dikanza

A Semba szinte elképzelhetetlen dikanza nélkül. Nagyon jellegzetes játéka van, amit viszonylag könnyű kihallani a zenéből. Előfordulhat, hogy a dikanza maga mégsem szólal meg a Sembában, ekkor viszont a játékát egy másik hangszer veszi át. Az általános szabály az, hogy a Kizombában nincs dikanza, ám mint tudjuk, a kivétel mindig erősíti a szabályt. 

 

 

Dob

Ez az egyetlen hangszer, amelynek a játéka megegyezik a Zouk, a Kizomba és a Semba esetében is. Sokan nem értenek ezzel egyet, viszont a legtöbb kortárs zenész így játszik, így ezt tekinthetjük mérvadónak.

 

Kézi dobok

A másik legjellegzetesebb hangszer a Semában a dikanza mellett a kézi dob vagy más néven konga. Úgy tanítják, hogy a Semba és a Kizomba között az egyik legnagyobb különbség az, hogy a Kizombában nincs konga és dikanza. Napjainkban már ez a szabály sem mindig helytálló, hiszen létezik olyan Kizomba, ahol a két hangszer közül az egyik mégis feltűnik.

A lentebbi videó bemutatja a dob és a konga játékát. Fontos megfigyelni, hogy a konga játéka különbözik mind a 3 zenei stílus: a Kizomba, Semba és Zouk esetében.

 

Eszközök a zene felismerésére

1. Energia / Hanglejtés / Ritmus

Biztos előfordult már veletek, hogy egy párosnak a Kubai Salsa táncát nézve meg tudtátok állapítani, hogy ők inkább a vonalas stílus képviselői. Miért? Hiába táncolnak Kubai Salsát, a tartásuk, az energiájuk, a mozdulataik elárulják őket. Ugyanez a helyzet a zenészekkel is. Egy zöld-foki-szigeteki gitáros nem fog ugyanúgy Sembát vagy Kizombát játszani, mint egy angolai. Érződik a játékán, az energiáján és azon, ahogyan „megtámadja” a húrokat.

Nekünk, hétköznapi embereknek ezt ugyan nehéz megállapítani, a zenészeknek viszont ez könnyen feltűnik.

2. Légkör, környezet

Képzeljük el, milyen környezetbe repít minket a zene, amikor meghalljuk azt! Talán föld és pusztaság vesz minket körül, mint a Semba esetében, vagy egy homokos tengerpart, ahol kókuszvizet iszogatunk, mint a Zouk vagy Kompa esetében? Furcsának tűnhet, de ez sokszor meglepően hatékony módszer és a helyes irányba tud terelni minket.

3. Hangszerek

Minden zenei stílusnak megvannak a tipikus hangszerei vagy a hangszereknek létezik egy jellemző játéka, amit ha felismerünk, már könnyű dolgunk van. Amennyiben ez a módszer mégsem vezet eredményre, akkor további eszközöket kell bevetnünk, hogy megállapítsuk milyen zenei stílusról is van szó.

4. Hang, hangszín

A nyelvet ugyan nem értjük, de az nagyon is érezhető, hogy az adott énekes hangja szomorú, vidám vagy esetleg romantikus. Ha emellett van még valamennyi háttértudásunk, következtethetünk arra is, hogy éppen miről énekelnek. A Sembánál legtöbbször az élet mindennapi mozzanatait jelenítik meg. A dalok nagy része a hétköznapi ember küzdelmeiről, szomorúságáról, vagy éppen felhőtlen boldogságáról szól. A karneváli Semba az örömöt, a romantikus hangvételű Zouk-Love pedig a szerelemet és a vágyakat állítja a középpontba.

Az énekes hangszíne is segítségünkre lehet a stílus meghatározásánál. A különböző tájakról származó embereknek más a hangszíne. Ezt befolyásolhatja akár a genetika, az étkezési szokásaik vagy a levegő, amit szívnak.

 

5. Nyelv

Milyen nyelven énekelnek?

• A zöld-foki szigetekiek kreol vagy portugál,
• az angolaiak portugál vagy kimbundu,
• a Zouk zenénékben francia kreol vagy francia,
• a Ghetto Zouk esetében pedig eléggé kevert: lehet angol, portugál vagy akár zöld-foki-szigeteki kreol nyelven íródott zenével is találkozni.

 

6. Érzés

Gyakran nehéz megkülönböztetni egymástól az angolai Kizombát és a Sembát. Ekkor segíthet, ha megfigyeljük, milyen érzést vált ki belőlünk a zene:

• Ha az energia inkább befelé áramlik bensőséges érzést keltve, valamint egyes hangszerek erőteljesebben kitűnnek, akkor Kizombáról lehet szó.
• Ha egy vidáman lüktető, kifelé áradó energiát érzünk a dal hallatán, valamint a hangszerek nagyjából ugyanolyan erősségűek, akkor a zene gyorsaságától függetlenül Sembáról lehet szó.

Az alábbi két zene például elég hasonló. Ha nem ismernénk a címüket és nem hallanánk a „Semba” szót a dalszövegben, hogyan különböztetnénk meg őket?

Kizomba:

 

Semba:

 

 

Valami, ami megnyugtat

Sokszor hiába keressük egy zene „műfaj" címkéjét nem találjuk, vagy egyszerűen csak az van oda írva, hogy „Zouk" vagy „Világzene". Miért? Mert van, hogy az előadó egyáltalán nem határozta meg azt. Lehet, hogy azért, mert ő maga sem tudja behatárolni, vagy szándékosan nem szeretné, de az is előfordulhat, hogy igazán nem is tartozik sehova sem.

Egyszer megkérdezték Grace Evora-t, mit gondol arról, hogy a zenéjét Kizombának hívják. Tudni kell, hogy Grace Evora a 80-as évek végén kezdte zenei karrierjét és részese volt annak az egész folyamatnak, amiről ez a cikk szól. Ha szeretnénk jellemezni a stílusát, akkor talán a Cola-Zoukot említenénk meg legelőször, viszont munkásságára hatott még a Funana, a Coladeira, valamint egyéb zöldfoki-szigeteki stílusok is. Azt válaszolta, hogy őt egyáltalán nem zavarja, minek nevezik a zenéjét. Számára a lényeg az, hogy dalait szívesen hallgatják, ő maga pedig azt csinálhatja, amit imád és azt megoszthatja az emberekkel.

Tisztában lenni a zeneiséggel és zenetörténettel egy tiszteletre méltó dolog, tánctanárként pedig elengedhetetlen a tánc hiteles oktatásához. Viszont nem mindig célravezető azon lovagolni, hogy hajszálpontosan bekategorizáljunk egy zenét. Ettől függetlenül egyes tanárok és táncfanatikusok gyakran szítanak vitát saját igazuk bizonygatására. Ilyenkor érdemes mégis a vita mögé látni, egyet hátra lépni és feltenni egy kérdést: Miért és kiknek jött létre ez a zene?  

Ha elmegyünk Angolába, megállapíthatjuk, hogy egy hasonló hangzásvilággal rendelkező Kizomba vagy Semba zenére az emberek nem táncolnak másképp. Sőt, az is lehet, hogy egy Retro Zouk zenére is ugyanúgy fognak táncolni. Ha viszont választunk egy Tarraxinhát vagy Ghetto Zoukot a Semba mellé, akkor már látunk változást az angolai ember táncában, mivel a Semba zenéhez képest erősebb az ütem, lassabb a zene, teljesen más a hangzásvilág.

Ebből a szemszögből nézve nem is annyira fontos megtalálni a különbséget két zene között. Tánc közben hagyatkozzunk inkább az érzékeinkre, hiszen az a cél, hogy mi magunk érezzük és élvezzük a zenét, mert az nekünk szól.