Imádjuk ezt a táncot és imádjuk ezt a zenét!

Mindenkinek, aki valamilyen módon a Kizomba rajongótáborához csatlakozott, volt egy meghatározó pillanata (látott egy Youtube videót vagy látta a táncosokat egy buliban), aminek hatására eldöntötte, hogy meg akar ismerkedni ezzel a tánccal. Idővel viszont felmerülhetnek kérdések: Mi is valójában a Kizomba? Honnan származik? Miért van ez a nagy kavarodás és egyet nem értés a tanárok között az egész világon? A táncórákon nem biztos, hogy részletes ismertetőt kapunk, legrosszabb esetben még annyit sem tudunk meg honnan is származik ez a tánc és zene. Táncoljuk, mert felkapott, közben jól szórakozunk és ez így rendben is van. Azonban a tanárok felelőssége a tanítványokat megfelelően informálni.

Röviden, a Kizomba egy tánc és zenei stílus is, amely Angolából származik és további PALOP országok befolyására alakult ki a ma ismert formája Lisszabonban, a 80-as és 90-es években. Lisszabont, pont emiatt a Kizomba fővárosának is szokták nevezni.

Új és izgalmas. Hihetetlenül gyorsan elterjedt Európában, majd az egész világon. Épp ilyen gyorsan is változott. Mindenki hozzátett valamit, elvett belőle, esetleg rosszul értelmezte, DE ami a lényeg: mindenki ugyanúgy nevezte, hogy Kizomba. Mire a “valódi” Kizomba képviselői feleszméltek, már meg is született egy új tánc és zene. Ezért is vannak olyan heves viták azzal kapcsolatban, hogy mit nevezzünk Kizombának.

Egyesek számára sok minden rejtve marad, olyan dolgok, amelyek tényleg fontosak a megértéshez; hiszen ez nem csak tánc, a kialakulása szorosan összekapcsolódik az angolaiak és más PALOP nemzetek kultúrájával, történelmével és könnyeivel.

 

Kultúrák összeolvadása

Amikor Diogo Cão portugál tengerész 1483-ban kikötött Afrika nyugati partjainál, a portugálok nem csak kínt, szenvedést és rabszolgaságot hoztak magukkal, hanem a nyugat-európai kultúrát is, beleértve a páros táncot. Az elkövetkező öt évszázad folyamán egyre több portugál kulturális elem olvadt bele a táncba és a zenébe, emiatt pedig a két kultúrát már nem lehet egymástól elválasztani.

 

 

Páros táncok

Az afrikaiak nem ismerték a páros táncot; habár voltak közös hagyományos és törzsi táncaik, mint például a hagyományos angolai-afrikai tánc a Rebita (az afrikai falu együtt táncol eső vagy jó termés érdekében), de ez nem egy páros tánc. A Kizomba elődje, a Semba viszont már egy páros tánc. A Semba a Massembából alakult ki, azt jelenti “a hasak érintkezése”, amely egy tipikus mozdulatot jelöl ebben a táncban.

Massemba:

A videóban látszik a tipikus mozdulat, a hasak érintkezése.

 

A szó: Kizomba

A ma ismert formájában a Kizomba egészen 1975-ig nem létezett. A szó kimbundu nyelven azt jelentette, hogy "ünneplés". Számukra ezek az összejövetelek, “Kizombadas” kiemelkedő jelentőséggel bírtak, itt ápolták a kultúrájukat, jókat beszélgettek, a tánctéren játszottak a táncpartnerükkel.

 

A kapcsolat: szenvedés és öröm

A portugálok kb. 10 millió afrikai rabszolgát ejtettek foglyul és szállítottak el hajókkal. Becslések szerint 1,5 millió ember halt meg az átkelés során. Azt pedig nem tudni, hogy hány embert öltek meg az embervadászatok és ennek eredményeként bekövetkező heves harcok során. Mindegyik nép másképp dolgozza fel a szenvedést. Ez a nép a táncot használta arra, hogy feledni tudjon, és hogy egy pillanatnyi örömöt csempésszen az életbe.

 

A dekolonalizáció után

1975-től az angolai helyzet drámaivá vált a polgárháborúk miatt.

 

 

Sokan elhagyták az országot és Euprópa felé vették az irányt. Hogyan is tehették ezt meg? Azokat a portugál gyarmatokon élő embereket - akik elértek egy bizonyos civilizációs szintre - hasonló jogok illették, mint a portugálokat. Ők voltak az úgynevezett Assimilado-k. Ezeknek az embereknek lehetőségük nyílt Portugáliába menekülni, fő célállomásként Lisszabonba, ahol már a nyugati civilizáció fogadta őket. Belevetették magukat a lisszaboni éjszakai életbe, mert Kizombát akartak, vagyis ünnepelni.

 

Életfelfogás

Mindehhez egy nagyon fontos információ, amelyet mi, európaiak, alig tudunk megérteni, mert a kultúránk miatt másként vagyunk "programozva". Főként keresztény történelmünk miatt olyan ünnepeket is tartunk, ahol tilos a tánc. Ez teljesen elképzelhetetlen az angolai emberek számára, mint számunkra a következő:

Az angolaiak MINDEN alkalmat ünnepeltek, tehát Kizombát („ünneplést”) tartottak esküvőkön, születésnapokon, temetéseken, a háború elején, a háború végén, minden alkalommal. A Kizomba az ő módjuk a fájdalom, de az öröm feldolgozására is. Bárminél, ami nagy érzelmi jelentőséggel bírt, akár öröm, akár szenvedés, együtt táncoltak.

Gyakran hallani: "Élvezz minden másodpercet, mintha az utolsó lenne!". Nekünk nehezünkre esik ezt a bölcsességet a mindennapi életünkben alkalmazni. Az angolaiak azonban ezt tökéletesen elsajátították. A mesterei annak, hogy minden másodpercet kiélvezzenek Kizombával, még akkor is, ha legszívesebben sírni lenne kedvük. Azért, hogy ne sírjanak: táncolnak.

 

Kialakulás és tévelméletek

Manapság a kizomba kialakulásáról és történelméről beszélni nem egy egyszerű dolog. Nehéz bizonyítékokat és tényeket találni a konfliktusok és tévelméletek tengerében. Mindenki magáénak vallja és megvan a maga története hozzá. Az vitathatatlan, hogy akik először elkezdték tanítani angolaiak és zöld-foki szigetekiek voltak, ezért is lehet, hogy ennek a két népnek az elmélete a kizomba kialakulásáról a legismertebb.

Ahogy a zene változik, úgy változik vele a tánc is.

 

Zene kialakulása:

A Kizomba egy modernebb zenei stílusként bukkant fel, ez egy lágyabb stílus keverve az afrikai ritmusokkal, a haiti Kompával és a Francia Antillákról származó Zoukkal. A Kizomba alapja tulajdonképpen “Afro Karibi Francia Zouk”. Sok afrikai országnak megvan a saját Zouk vagyis Afro-Zouk verziója.

• Az angolaiak Afro-Zouk verziója a Kizomba: egy fúzió a Zouk, Kompa és az angolai tradicionális zene között.
• A zöld-foki szigetekiek Afro-Zouk zenéjét Cola-Zouk, Cabo-Zouk vagy Cabo-Love-nak nevezik.
• Guinea Bissau Afro-Zouk verzióját Meia-Batidanak (fél-ütem) nevezik.

Az Afro-Zouk tulajdonléppen sok más afrikai országban is jelen van: Kongó, Mozambik, São Tomé és Príncipe, Nigéria és még sorolhatnánk.

 

Eduardo Paim - a Kizomba zene atyja

 

Angolában született, azonban családjával együtt már gyermekkorában elmenekült a szomszédos Kongóba, mivel az akkori portugál katonai diktatúra le akarta őket tartóztatni. Kongóban igazi zenei tehetség fejlődött belőle. Zenéjére nemcsak szülőföldje, Angola volt hatással, hanem a kongói környezet is befolyásolta. Kongóban modernebb (nyugati) zenét is játszottak a rádióban, nem úgy, mint a portugál gyarmati Angolában. Amikor 1974-ben sikerült visszatérnie szülőországába, elkezdte honfitársainak játszani a zenéjét. Tetszett az embereknek, de zavart keltett bennük, egy interjúban meg is kérdezték tőle, milyen zenét játszik. Érdeklődve állapították meg, hogy nem angolai zenét játszik, és nem is tradicionálisat, mert modern hangszereket, például gitárt használ. Eduardo az interjú hevében nem akarta pontosan meghatározni zenei stílusát, ezért inkább azt mondta, hogy ennek a zenének nincs neve, ez csak szórakozás és vidámság. Mivel szülei kimbundu nyelven beszélő angolaiak voltak, egyszerűen úgy fogalmazott: „Srácok, ez csak Kizomba!” (szóval érezd jól magad és ünnepelj). És bár valójában csak ki akarta magát magyarázni, ennek a félreértésnek köszönhetően sikerült elneveznie az új zenéjét, melyet azóta Kizombának hívnak. A PALOP-országokban ezért Eduardo Paimot tekintik a Kizomba atyjának.

Interjú Eduardo Paim -el, ahol ő maga is elmeséli, hogyan nevezték el zenéjét Kizombának:

 

Tánc kialakulása:

Mielőtt a Kizomba szót alkalmazták volna a táncra, a PALOP országok úgy hivatkoztak rá, mint Passada (portugál szó, jelentése: lépés). A Passada univerzális táncalapokat használ: oldalra lépés, séta és 360 fokos fordulás. Valószínű, hogy az európai Waltz táncból származnak, amit a portugálok elterjesztettek a PALOP országokban és ezt az afrikai népek saját értelmezésük szerint formáltak át és táncoltak. Ezek az univerzális alapok majdnem minden páros táncban megtalálhatóak, mint pédául a Bolero, Son, Semba, Bachata, Tango és még sorolhatnánk. Mindegyik tánc egy bizonyíték arra, hogy a különböző kultúrák hogyan értelmezték másképp és változtatták meg, majd formálták magukévá egy tánc alapjait úgy, hogy az tükrözze a személyiségüket és a saját stílusukat.

Manapság csak a kész terméket, a Kizombát tanulják meg az emberek, pontosan meg van adva mit kell lépni, de régen ez máshogy volt. A tánc nélkülözhetetlen volt a mindennapokban. Nem csak saját nemzeti táncukat, de számos más táncot ismertek, melyek hatással voltak az akkori Kizombára vagyis Passadara.

Az angolaiak igen gazdag tánckultúrával rendelkeztek. Nekik ott volt a Semba és a karneváltáncok, melyekből gazdagon merítettek ihletet. A táncos összejöveteleken, ahogy korábban említettük (mielőtt Kizombának nevezték volna a táncukat) az angolaiak “Passada”-t táncoltak. A Kizomba, mint tánc az újabb generációval kezdődött, mikor a fiatalok másolni kezdték az idősebbek mozdulatait. Mivel a Kizomba nagyon sok mozdulatot, elemet vett át a karneváli Sembából, mondhatjuk, hogy a Semba adott életet a Kizombának.

A kizomba végül Lisszabonban állt össze, teljesedett ki, majd terjedt el egész Európában.

 

Lisszabon, a Kizomba fővárosa

A dekolonalizáció után a polgarháborúk miatt vagy a jobb élet reményében, aki tehette, Portugáliába emigrált. Nem csak angolaiak voltak jelen Lisszabonban, hanem zöld-foki-szigetekiek és más PALOP-országok lakosai is. Ezek a népcsoportok a táncban találkoztak egymással. Hogyan tehették ezt meg? Mindenki táncolta a Passadát, mindenki szerette a Zouk és a Kompa zenét.

Ezekben a bulikban szép lassan elkezdett kialakulni a ma ismert Kizomba. Az angolaiak egyre több és több rájuk jellemző mozdulatot és Semba lépést vittek bele a Passada táncukba. A többi népcsoport csodálva nézte őket, de mindig, amikor kérdezték tőlük mit csinálnak, az angolaiak azt válaszolták, hogy “kizomba”, vagyis „ünneplünk, bulizunk”. A többiek egyszerűen átvették ezt a szót, hiszen ők nem voltak angolaiak, nekik ez csak azt jelentette, amit láttak és hallottak.

A Kizomba az a tánc, amely 1980 után alakult ki, amikor az angolaiak, zöld-foki-szigetekiek, portugálok és más PALOP-afrikaiak találkoztak Lisszabonban. 

Szigorúan véve, a mai Lisszabonban létrehozott Kizomba tánc nem angolai, sem a zöld-foki-szigeteki, és természetesen nem portugál, hanem kizárólag "lisszaboni". Éppen ezért Lisszabon a Kizomba fővárosa, nem pedig Luanda (Angola fővárosa), vagy bármi más.

 

On-Stage Kizomba

A 90-es évek végén a Kizomba elterjedésével, majd később az internet és videomegosztó oldalak egyre nagyobb térhódításának köszönhetően is, megjelent az On-Stage Kizomba. Ezek olyan előadások voltak, ahol a táncosoknak az egész táncparkettre vagy színpadra szükségük volt, mivel akrobatikus mozdulatokkal tarkították produkciójukat. Nekünk, európaiaknak akkor tűnik egy tánc látványosnak és technikásnak, ha akrobatikus elemekkel dúsított. A figyelmünk pedig a derék feletti területre összpontosul, ellentétben a Kizombával, amely egy földtánc, tehát a mozdulatok, technikák a derék alatti területekre koncentrálódnak.

Ami nagyon fontos még, hogy ezekben a videókban nem angolai, vagyis nem Kizomba zenére táncolnak, hanem Ghetto Zoukra.

Ezen a ponton meg is változott minden, és itt kezdődött a következő vita magja: Hogy mi is az, amit Kizombának hívnak?

 

Tehát mi is a Kizomba?

Először is vissza kell kérdezni: Melyik Kizombáról beszélünk? Úgy érted, hogy angolai Kizomba? A lisszaboni Kizomba vagy az a Kizomba, amelyet manapság Urban Kiz-ként ismerünk?

Ha Lisszaboniról beszélünk, bármi, amit a lentebb található ábra nem tartalmaz, vagy olyan tánc, amely nem vezethető vissza ezen a képen, az nem Kizomba.

 

 

Ahogy már korábban szó volt róla, a Kizomba fővárosa Lisszabon. Természetesen soha nem lenne szabad angolai embereknek azt mondani, hogy a Kizomba lisszaboni. Hivatalosan a Kizomba angolai, ahogyan a szó maga is angolai. Az angolaiak a második legnagyobb közösséget alkotják Lisszabonban a portugálok után. A mai lisszaboni Kizomba nagy része az övék. A fenti ábra csak részletesebb képet ad anélkül, hogy vitába elegyednénk az angolai emberekkel. Nem vitatható azonban a zöld-foki-szigetekiek Kizombában játszott szerepe sem.

A „Kizomba-robbanásra” Lisszabonban került sor. A felrobbanó „bomba” legtöbb alkatrésze pedig elsősorban Angolából származott.

 

Kizomba fúzió

A valódi Kizombát nem olyan könnyű átadni, ha nem vagy igazi PALOP. Miért? Ezek az emberek úgy nőttek fel, hogy Sembát, Passadát és egyéb afrikai táncokat táncoltak.

Először is meg kell értsük, hogyan működik az emberi test. Ha valamilyen mozgásformát végzünk, például táncolunk, az izmok eltárolják és megjegyzik azt a mozgásformát - ezt nevezzük izommemóriának. Amikor azt mondjuk, hogy valakinek vagy egy népnek a vérében van a tánc, az pontosan ennek köszönhető. Ez persze nem azt jelenti, hogy valakiből nem lehet ugyanilyen szintű táncos; ez csak attól függ, hogy mennyi időt és energiát fektet abba, hogy elsajátsítsa az adott táncot.

Sokan úgy vélik elegendő megtanulni a lépéseket, az úgynevezett figurákat és pár workshop után már taníthatják is a táncot. A felszínes tudás viszont nem elegendő a minőségi oktatáshoz.

Visszakanyarodva a fúzióhoz: Amint a Kizomba elterjedt Európában, azok az emberek, akik eddig más táncok képviselői voltak, elkezdték saját stílusukra formálni a Kizombát. Olyan mozdulatokat és mozgásformát alkalmaztak, melyek az ő testüknek kényelmes, kellemesek voltak: amit a testük már régóta ismert. Egy jó példa erre Albir, aki hip-hop-os mozdulatokkal és stíluselemekkel tarkítja az általa táncol Kizombát.

Albir Rojas és Sara Panero tánca:

 

Ezekből már lehet következtetni arra, mi is az a Kizomba Fúzió: A klasszikus Kizomba továbbfejlődése és kiegészítése más táncokból vett elemekkel, mégis megőrizve annak alaplépéseit és technikáját.

Felmerül a kérdés, hogy tényleg ez lenne-e az igazi Kizomba fúzió?

Egy tánc fejlődésében természetes, hogy más táncokból vett elemek épülnek bele. Ha szigorú értelemben vett fúzióról beszélünk viszont fontos, hogy ne egy az egyben emeljünk át egy tangó, hip-hop vagy salsa figurát. Fúzió során ugyanis ezeket meg kell változtatnunk a Kizomba szabályainak és stílusának megfelelően azért, hogy ez még Kizomba maradjon, és ne például Kizomba salsa figurával.

Urban Kiz

Az Urban Kiz pont a fent említett folyamaton ment keresztül, de úgy, hogy közben elvesztette a Kizomba eredeti esszenciáját. Megváltozott a párok kapcsolata: az energia inkább kifelé irányul és nem a táncpartnerünk felé. Már több helyre van szükség a figurákhoz, megváltozott a lépések stílusa. A tánc feszesebb lett gyakori emelésekkel, akrobatikus elemekkel tarkítva. Röviden: átformálódott az európai ember stílusára.

Ez a tánc még mindig fejlődésben van, folyamatosan változik. Máshogy néz ki, mint 3 éve és biztos, hogy az elkövetkező 3 évben is rengeteget fog még válozni. A klasszikus Kizomba képviselői épp ezért vették fel a kesztyűt és harcoltak az általuk képviselt tánc megőrzése érdekében. Végül megegyezésre jutottak és új nevet adtak ennek a táncnak: Urban Kiz (Urban – ami arra utal, milyen stílust képvisel, Kiz – ami azt jelenti, hogy milyen táncból származik).

Urban Kiz:

 

A tanítványok szempontjából is nagyon fontos, hogy megkülönböztessük ezeket a stílusokat. Ha elmegyünk egy fesztiválra, így biztosan tudjuk, hogy milyen órán veszünk részt: Kizomba, Kizomba Fúzió vagy Urban Kiz.

 

Ghetto Zouk

Minden olyan afrikai országban, ahol megjelent a Zouk zene (a Francia Antillákról) és hatással volt a helyi folklórra, „lokális” stílusok alakultak ki a zenében és a táncban is. Így történt ez a zöld-foki szigetekiek esetében is, akik elkezdték a saját stílusukra formálni ezt a zenét, mely által létrejött a Cabo-Zouk vagy más néven Cabo-Love.

Johnny Ramos - A Ghetto Zouk atyja

A Ghetto Zouk kialakulásában fontos szerepet játszott Johnny Ramos, Nelson Freitas, Eddy Parker és Adilson Ben-David. Közös bennük, hogy Hollandiában születtek, de a szüleik zöld-foki szigetekiek voltak. Két kultúrában nevelkedtek és rokoni szálak is fűzik őket egymáshoz (lásd lentebb). Elkezdték a Zoukot és a nyugati modern zenét keverni. Johnny Ramos bevallása szerint zenéjét a Zouk oldalról a “Kassav” zenekar inspirálta, a nyugati modern zene oldaláról pedig az R&B, hip-hop és minden, amit a holland rádióban hallani lehetett.

Először egy fiúbandában kezdtek el énekelni, amit “Quatro Plus” -nak neveztek el és saját kiadójuk, a Miss Jane Records lemezkiadó publikálta zenéjüket. Honnan van a neve?

J= Johnny Ramos
A= Adilson Ben-David (ToetStar)
N= Nelson Freitas - Johnny unokaöccse
E= Edson Freitas (Eddy Parker) - Nelson testvére

 

A csapat a “Mobass presents” albumában debütált 1997 –ben, melyben már kisérleteztek létrehozni valami újat: keverni a Cabo-Zoukot a modernebb zenével.

Ugyan egymás között már használták a kifejezést, az első zene, melyet hivatalosan is Ghetto Zouknak - mint zenei stílus- neveztek, az Johnny Ramos 2004-ben kiadott “Largal” című száma volt:

 

Amikor Johhny Ramos elkezdett ezzel kisérletezni, akkor még a régi, kezdetleges Ghetto Zouk az afrikai embereknek szólt inkább, tehát jobban hasonlított a kizombához. Amikor Nelson Freitas a szóló albumaiban elkezdett a Ghetto Zoukkal  foglalkozni, több R&B elemet adott hozzá és jobban eltávolodott a Zouk ritmusától. Innentől kezdve a nyugati emberek jobban felfigyeltek a zenére, könnyebben tudtak azonosulni vele.

Interjú Johnny Ramossal a Ghetto Zouk kialakulásáról:

 

 

Tarraxinha

A Tarraxinha, mint zenei stílus a Zouk-Loveból alakult ki, mint tánc a Kizomba egyik stílusaként táncolják. A portugál „atarraxar” igéből származik, azt jelenti csavarozni, becsavarni.

A ragozása:

 

A Tarraxinha, mint tánc egyesek szerint Angolábol származik. Az elődje egy Charo Chato nevezetű tánc volt, amely most a Kizomba első alaplépése. Ezt lassú zenére, szerelmes dalokra és Bolerora táncolták.

A Ghetto Zouk a zöld-foki-szigeteki Cabo Love vagy a Zouk Love-ból származik, ami lágy és romantikus zene. Ebből fejlődött ki a Tarraxinha is. Napjainkban a Ghetto Zoukra is táncolunk Kizombát. Ebben a zenében vannak gyors és lassú részek. A lassabb részeknél általában Tarraxinhát táncolunk, helyben vagy legfeljebb 1-es alapot, ilyenkor jobban kihangsúlyozódik a Ginga és a Banga, a nő és a férfi stílusa.

Fontos tudni, hogy a Tarraxinhaban a férfi nem dörzsöli a felsőcombját a hölgy "területére", még a nő combjának belső vagy felső részére sem! Ez szexuális, nem érzéki, és minden bizonnyal nem Tarraxinha.

A hangsúlyosabb Ginga és Banga miatt egyesesek tévesen értelmezték a Tarraxinha mozdulatait. Dörgölőzés és reproduktív mozgások imitálása jellemezte a táncot. Annyira elfajult a dolog, hogy egyeseknél ez már táncolt szex volt. A kizomba alapelve ezen a ponton viszont már nem teljesül, hiszen: „Amit nem táncolhatsz az anyáddal és a lányoddal, az nem Kizomba.”

Joao és Giedre Tarraxinha tánca:

 

Szépnek, nyugodtnak és ellazultnak kell lennie. A nő Gingájában hátra, majd felfelé irányuló mozdulatokat végez, végül visszajön egy semleges pozícióba. Ami a legfontosabb, hogy ez a mozgás soha nem indul ebből a semleges pozícióból a férfi nemiszerv irányába. A férfi ennek megfelelően vezet, tehát a bunda (fenék portugálul) hátra, majd felfelé mozog. A férfi nem húzza a nőt maga felé, ennek ellenére ezt nagyon gyakran lehet látni egyes táncosoknál.

Albir és Carola, bármennyire is jól néz ki, nem Tarraxinhaznak:

 

Mindebben a titokzatos Kizomba Ladystyling is ludas lehet. A Kizomba 100% Ginga, semmi más. A nő nem stílusozik a Tarraxinhában, ő természetesen gyönyörű. Ezt jelenti valójában a Ginga!

Épp ezért Portugália legnagyobb és legbefolyásosabb tánciskolái összegyűltek, hogy világosan meghatározzák a Tarraxinha (beleértve a Kizomba) egyértelmű táncszabályait és technikáit.

Íme Vanessa, Petchu mester partnere, az egyik uralkodó Ginga Királynő:

 

Érdekességként, itt van Joao Rocha magyarázata is a Tarraxinháról: