Az argentin tangó szinte egyedülálló a társastáncok között abban, hogy nincsenek benne előre megszabott (és így a nő által kiszámítható) lépésminták: a szigorú szabályokról alkotott elképzelések helyett egy folyamatos, nonverbális párbeszédre van szükség férfi és nő között a tánc minden pillanatában. Maga a tánc pedig flow jellegű, vagyis folyamatos történés, ahol a vezetőnek világos stratégiával kell rendelkeznie, mit és milyen irányban illetve ritmusban szeretne vezetni a partnerének, a követőnek pedig teljes mértékben a partnerére kell koncentrálnia, hogy létrejöhessenek az előbbi által megálmodott lépéskombinációk és figurák.
A vezető tehát vezet, jellemzően a férfi; a követő – a nő – pedig követ, bár időnként teret kap a díszítésekre, saját ötletek megvalósítására a zenét követve. Úgy is mondhatjuk, hogy a vezető sugallja a tánc és a lépések irányát és milyenségét, melyek azonban ténylegesen a követő által valósulnak meg. A szerepek azonban nem feltétlenül egyenlők a nemekkel, angol nyelvterületeken szokás használni a leader (vezető) és follower (követő) szavakat, melyek mindegyike jelenthet egyaránt férfit és nőt.
Jellemzően zárt tartásban, úgynevezett ölelésben (abrazo) táncolják, ez alól csak a tangó új irányzata, a nuevo kivétel, ahol szokás a partnert elengedni, illetve forgatni is. A tangó szellemiségéről talán a legszebb idézet egy magyar író-költő hölgy tollából származik, következzenek most az ő gondolatai a táncról:
„A tangó: nem tánc, hanem szenvedély vagy életforma.
Vagy leginkább a szenvedély életformája. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. De ha valaki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban igazából négy fontos lépés van, minden más csak lényegtelen dekoráció.
Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit e nélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit. Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie.
A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partnere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.
Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc. Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.”
(Kiss Judit Ágnes)
A tangó története:
Az argentin tangó története, sőt a magának a tangó szónak az etimológiája is – ahogy az általában lenni szokott - a múlt homályába vész. Kevés forrás áll rendelkezésünkre, melyekből azonban le lehet azért vonni pár következtetést. Kezdjük hát időutazásunkat a tangó világában!
A tangó szó eredetére számos elmélet született. A legnépszerűbb ezekből az elméletekből az afrikai rabszolgák nyelvéből levezetett tambor mint dob. Egy másik elmélet szerint a latin tangere (érinteni-játszani) szóból ered, amelynek egyes szám első személye a tango.
Amennyiben a gyökerekhez akarunk visszanyúlni, első állomásunk a Rio de la Plata vidéke. Érdekesség, hogy a hagyományosan argentin tangónak nevezett tánc szülőhazája egyáltalán nem biztos, hogy Argentína volt! A Rio de la Plata torkolatában két kikötőváros is verseng a tangó szülőhazája címért: az egyik Argentína fővárosa, Buenos Aires, a másik pedig az Uruguayban található Montevideo.
Río de La Plata torkolata – forrás: Wikipedia
Egy biztos, a tangó a sokkal nagyobb városnak számító Buenos Airesből indult világhódító útjára. Ennek a városnak a helyén a spanyolok 1580-ban létesítettek állandó gyarmatot. A város azután fontos csomópontjává vált rabszolga kereskedelemnek, vagyis az Afrikában fogságba ejtett és rabszolgává tett négereket a városon keresztül szállították tovább a dél-amerikai spanyol gyarmatokra.
A következő fontos állomásunk az 1810-es évek időszaka, amikor a gyarmatok függetlenné válásának szele elérte Dél-Amerikát is. 1816. július 9-én kikiáltották Argentína függetlenségét; annyira fontos dátum volt ez Argentína számára, hogy Buenos Airesben „Avenida 9 de julio”, azaz „július 9” lett a neve a világ legszélesebb útjának; sőt, egy híres tangó szám is őrzi a neves dátum emlékét. Hallgassuk meg a dalt Juan D’Arienzo, egy híres tangó zeneszerző feldolgozásában:
https://www.youtube.com/watch?v=VpnE62RB_Ps
A függetlenségi háború, az azt követő polgárháború, valamint a sárgaláz erősen megtizedelte a lakosságot. Ennek két, a tangóra is ható következménye lett. Egyfelől 1830-ban eltörölték rabszolgaságot Argentínában, így az ott élő afro-argentinok a tangó kialakulásának idejében már szabad emberek voltak.
Másfelől pedig az alkotmányba beleírták a bevándorlás támogatását, így 1880 és 1930 közt nagy hullámban érkeztek bevándorlók az országba, legtöbbjük pedig egyenesen Buenos Airesbe, valami elől menekülve, egy jobb élet reményében; az ország ez idő alatt óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül, a város pedig kultúrák találkozásának és különféle stílusok egybeolvadásának vált színterévé.
A már helyben született spanyolok (criollos), afro-argentinok, valamint a bevándorló olaszok, angolok, lengyelek, később pedig németek egyaránt hatással voltak a tangó zeneiségére és magára a táncra is.
Íme néhány fotó a korai időkből:
A lenti fotómontázs a bevándorlás korszakát idézi fel:
forrás: http://www.comunadealcorta.gob.ar
Ezeken a képeken pedig tangót táncoló párokat láthatunk. De hogy is van ez? Férfi egy másik férfival táncol? Ennek okáról később ejtünk szót.
forrás: http://www.tangology101.com/main.cfm/title/A-Brief-History-of-Argentine-Tango/id/1191
forrás: https://es.wikipedia.org/wiki/Guardia_Vieja_(historia_del_tango)
A gaucho-k, vagyis argentin cowboyok (J) fontos szerepet játszottak a tangó kialakulásában. Amikor nem marhapásztorkodott, akkor vagy egy víváshoz hasonló játékban edzette izmait, vagy pedig gitározott és énekelt.
Ezek a mozdulatok vezettek később a tangó előre és hátra lépésekhez, a gyakorlás az improvizatív elemek elsajátításához, illetve az argentin népdalok voltak a milonga, mint tánc, és az abból kialakuló tangó ősei. A gazdasági fellendülés korszaka azonban igen hátrányosan érintette a gaucho-kat, amennyiben munkájukat elveszítve a városba kellett költözniük, gyarapítva ezzel az ottani szegény lakosság számát.
Beköltöztek a gyakran több száz, zömében magányos férfiakat elszállásoló házakba (conventillo), és elvegyültek a meggazdagodás reményében családjukat hátrahagyó és Argentínába bevándorló európaiakkal. Ezekben a házakban többnyire mindig akadt valaki, aki tudott játszani valamilyen hangszeren, így unaloműzés és egy kis gyakorlás reményében ezek az emberek gyakran összegyűltek és táncoltak. Itt alakultak ki a tangó alaplépései.
De miért kellett gyakorolni és miért táncolt férfi a férfival? A válasz nagyon egyszerű. Ebben az időszakban a városba telepedett szegények, ex-marhapásztorok (új gyűjtőnevük a compadre lett, mely sok dalszövegben visszaköszön) és európai jövevények közt alig akadt nő.
A férfi, amennyiben női társaságra vágyott, két lehetősége volt. Vagy bordélyházakat keresett fel, vagy pedig megházasodott, ennek feltétele azonban az volt, hogy jól táncoljon. Mire tudását élesben kipróbálhatta a táncparketten, már elég rutinosnak kellett lennie ahhoz, hogy a kiválasztott nőt elkápráztassa.
Ehhez pedig sokat kellett gyakorolni, ha máshogy nem ment, hát be kellett érni férfi partnerekkel. A tangó tehát kezdetben az alsóbb társadalmi rétegek, a szegények tánca volt, ahol megengedett volt az azonos neműekkel való táncolás.
Gauchok facón késekkel (forrás: Wikipédia)
Payador és a gitarra criolla (forrás: Wikipédia)
Kőből épült conventillo – Buenos Airesben forrás: http://www.barracavorticista.com.ar
Ezt a hagyományt próbálja mostanság visszaidézni egy új irányzat, a queer tangó, amely próbálja népszerűsíteni azt az elvet, miszerint a táncban betöltött szerepek ne legyenek nemekhez kötve. Így ha előfordul velünk, hogy nőket vagy férfiakat látunk azonos nemű partnerrel táncolni valamely tangós rendezvényen, hát ne lepődjünk meg. Egyébként is úgy tartják, hogy ahhoz, hogy az ember jól elsajátítsa a saját szerepét a táncban, vagyis jó vezető vagy jó követő legyen belőle, ahhoz nem árt megismerni az érem másik oldalát is.
Bandoneón
A tangó az 1910-es években kezdett szélesebb körben elterjedni, hála a több száz hanglemez felvételnek, és az olasz és német matrózok bőröndjében Argentínába érkező bandoneón-nak, mely a tangó ikonikus hangszerévé vált.
Ugyanebben az időszakban a tangó elindul Európa hódító útjára: argentin matrózok viszik Franciaországba, elsősorban Párizsba, ahonnan világkörüli útra indul. A gazdasági fejlődésnek köszönhetően a felsőbb társadalmi rétegek még jobban meggazdagodtak, és rendszeresen Európába utaztak, vagy pedig küldték fiaikat. Így történhetett meg, hogy az argentin felsőbb osztály tagjai Párizsban kezdtek el hódolni saját nemzetük táncának, nem pedig otthon Argentínában!
A tangó futótűzként terjedt Franciaországban, itt szervezték az első milongákat is. A tangó segítségével mindent el lehetett adni; egy történet szerint egy kereskedő ezzel a módszerrel adta el a rajta maradt narancssárga színű textileket, ez a szín illetve árnyalatai később a tangó színévé váltak.
Párizs 1913 - forrás: www.queertangobook.org
Forrás: http://www.tangology101.com/main.cfm/title/Tango-History-in-Pictures
Párizsból a tánc hamar elérte Londont, Berlint, Rómát, meghódította New Yorkot is.
A tangó az 1910-es évek végére nagy változáson megy keresztül: ekkor jelent meg ugyanis egy Carlos Gardel nevű ifjú énekes előadásában a „Mi noche triste” című dal, új korszakot teremtve a tánc történetében és egy fényes, ámde tragikus véget ért karriert hozva a tehetséges fiatalembernek.
Ennek a dalnak a hangulata, szemben a korai tangó zenék vidám, obszcén jellegével, szomorkás és melankolikus volt. Gardel népszerűsége a következő évtizedben óriásira nőtt, és töretlen is maradt 1935-ben repülőgép balesetben bekövetkezett tragikus halála után is. A mai napig is az egyik legnépszerűbb figura Argentínában.
A most következő dallal (Mi noche triste, azaz „Az én bús éjszakám”) robbant be Gardel a köztudatba:
https://www.youtube.com/watch?v=bnWgrNHgciw
Carlos Gardel arcképe (fent), és lemezborítók (lent)
A tangó az 1950-es évekig virágkorát érte Argentínában és világszerte. Hazájában a Perón-féle diktatúra után háttérbe szorult, hogy aztán az 1980-as években újjászülessen és reneszánszát élje szerte a világban.
A két világháború közötti időszakban a tangó Magyarországon, azon belül pedig Budapesten szintén fénykorát élte, hasonlóan a többi európai nagyvároshoz.
A magyar tangókirályként emlegetett Kalmár Pál karrierje, Gardelhez hasonló módon, bár közel egy évtizeddel később, fénysebesen ívelt felfelé. Eleinte kávéházakban énekelt, majd miután felfedezték, több európai nagyvárosba is meghívták.
A rádióban is többször szerepelt és énekét hanglemezre is rögzítették. A második világháború utáni korszak sajnos derékba törte ezt a szépen csengő hangot és felfelé ívelő karriert.
Ismertebb dalai: Szomorú vasárnap; Drágám, néha téved az ember; Balalajka sír az éjben; Nagyságos asszonyom; A Duna parton este zene szól; Elmondani jaj de nehéz. Érdekesség, hogy ezeket a dalokat a mai kor embere is ismerheti, hiszen többek közt a Budapest Bár előadásában is élvezheti őket a közönség, még akkor is, ha csak kevesen hallottak az ezeket a dalokat eredetileg tangó stílusban éneklő Kalmár Pál nevéről és munkásságáról.
Hallgassuk meg egyik dalát:
https://www.youtube.com/watch?v=pNV6cGr7xB8
Kalmár Pál
A tangó aranykorának számító 1930-as és 1950-es években született a legtöbb zenei darab, különböző zenekarok interpretálásában. Nem csak a számok mennyisége nagy, hanem jelentős stilisztikai különbségek vannak az egyes zenekarok között, sőt, még egyazon zenekar különböző korszakaiból származó felvételei is eltérő stílusúak lehetnek. A ma hallható felvételek többsége elég rossz minőségű, ennek oka, hogy nagyon sok, ebben a korszakban készült mono, vagyis egycsatornás rögzítésű, és sok esetben az eredeti („master”) felvétel megsemmisült, így a ma kapható CD-ket már összekarcolt, zajos bakelitlemezekről készítették.
Egy tangó zenekarban („Orquesta Típica”) körülbelül tíz hangszer hallható: zongora, nagybőgő, 3-4 bandoneón (kifejezetten az argentin tangóban használt hangszer, egyébként őse valószínűleg olasz kalandvágyó utazók bőröndjében érkezett Argentínába), 4 hegedű, néha egy cselló vagy gitár. Sok aranykorbeli zenekarban énekes is volt. A ritmust felváltva vihetik a vonósok, a zongora vagy a bandonenón.
A stílusok:
Formailag három nagy csoportra oszthatóak a tangó ma játszott zenéi: tangó, milonga és vals (keringő).
Tangó: lehet 2/4-es, 4/4-es, 4/8-os ütemű. Zenéje bonyolultabb, mint a milonga, melyet egyik őseként tartanak számon. Amennyiben a zenéhez szöveg is társul, úgy az általában melankóliáról, vágyódásról, és a szív fájdalmáról szól. A hagyományos (kalsszikus) tangózenét játszó zenekarok körülbelül az alábbiak szerint oszthatók fel:
- Régi gárda – Orquesta Típica Victor, Carabelli, Lomuto
- Korai aranykor – De Caro, Fresedo, Canaro
- Aranykor, keményebb ritmusú – D'Arienzo, Biagi, Rodríguez
- Aranykor, lágyabb ritmusú – Tanturi, Caló, Laurenz, D'Agostino, Troilo, Di Sarli
- Aranykor, lágy – Di Sarli, Canaro, Fresedo, Troilo
- Aranykor, lírai – Caló, Troilo, Di Sarli, Canaro, Fresedo, Tanturi, Demare, De Angelis
- Aranykor, drámai – De Angelis, Pugliese
- Átmeneti és új tangó – Gobbi, Sassone, Francini-Pontier, Nebbia, Díaz
- Modern zenekarok – Color Tango, El Arranque, Cadícamo, Varela, Silencio
A dalszövegekről annyit érdemes megemlíteni, hogy többségük spanyol és lunfardo „keveréknyelven” íródott. A lunfardo a spanyol és az olasz nyelv keveredéséből alakult ki, és kezdetben elsősorban az alsó társadalmi rétegek, gyakran a börtönviseltek, illetve a gengszterek használták egymás közt, nyilván egyfajta tolvajnyelvként, melyet rajtuk kívül nem sokan értettek. Később, ahogy terjedni kezdett az alsóbb társadalmi rétegek köreiben, beszivárgott a tangó dalokba is.
Íme néhány példa a klasszikus tangó zenére és táncra:
A világhírű Sebastian Arce és Mariana Montes előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=BA3NabNPfWE
Arcéről annyit érdemes tudni, hogy a legtöbbet Magyarországon járó és tanító tangó mesterek közé számít, az ő kezdeményezésére jött létre Budapesten a Barrio del tango nevű hely, ahol egy jó kávé, egy pohár bor, és egy könnyű reggeli vagy vacsora mellett tangó zenére lehet táncolni. Montes pedig kislánya születése óta Dél-Olaszországban él és tanít.
Egy újabb nagyszerű páros, Gisela Natoli és Gustavo Rosas következik:
https://www.youtube.com/watch?v=JQKcPvq_1Yo
Mariano (becenevén Chicho) Frumboli és Juana Sepulveda szintén világhírű páros, akiket bár a nuevo stílus egyik megteremtőjeként tartanak számon, itt most klasszikus tangó zenére táncolnak:
https://www.youtube.com/watch?v=LyMuMuGTwIk
Noelia Hurtado és Carlitos Espinoza előadásában pedig egy gyors tangót láthatunk, mely kiváló példa arra, hogy a tangó zene és tánc nem mindig szomorú és melankolikus, hanem sokszor gyors és játékos:
https://www.youtube.com/watch?v=QjURW0_aEmI
Sigrid van Tilbeurgh és Murat Erdemsel briliáns előadásában láthatjuk, mennyire együtt lehet élni a zenével, letáncolva annak játékosságát. A felvétel egyébként Budapesten készült, az éves gyakorisággal augusztus végén megrendezett „El sabor de Hungría” nevű tangófesztiválon:
https://www.youtube.com/watch?v=bOAcAK2uUXw
Bár az argentin tangót hagyományosan a fenti zenékre táncolják, az 1990-es évektől kezdődően egy újabb generáció elkezdett különböző fúziós zenékre is táncolni. Ezek számos módon feloszthatóak, az egyik lehetséges besorolás két nagy csoportra, a fúziós tangó (vagy neotangó) és az alternatív tangózene stílusra felosztani őket.
Az előbbiek közül a legismertebbek Carlos Libedinsky, Gotan Project, Otros Aires és a Bajofondo Tango Club – ezek a zenészek a hagyományos tangó elemeit és hangszereit ötvözik elektronikus zenével, jazz-zel és egyéb stílusokkal.
Az utóbbi, úgynevezett „alternatív” zenék egyéb stílusú számok (népzene, világzene, klezmer, pop, rock) melyekre ritmusuknak, hangulatuknak, dallamviláguknak köszönhetően lehetséges az argentin tangó lépéseit is táncolni. A nuevo stílust az 1990-es években, Buenos Airesben fejlesztette ki egy tangótáncosokból álló csoport Gustavo Naveira, Fabián Salas és Mariano („Chicho”) Frúmboli vezetésével.
A táncot fizikai és geometriai alapjaira lebontva a csoport létrehozott egy rendszert, amivel a kör- vagy egyenes vonalon mozgó pár számára lehetséges összes lépés elemezhető. A nuevo név tánc- és tanítási stílust is jelöl. Tanításban a tánc szerkezetének, a táncpartnerek térbeli viszonyának, az adott helyzetben lehetséges lépéskombinációknak az elemzésére fektetett hangsúly jellemzi, táncban pedig irányváltoztatások, dinamikus mozdulatok, a zárt tánctartás feloldása, illetve látványos elemek jellemzik.
A zene sem feltétlenül az aranykort idézi: elektronikus zene, népzene, pop, jazz és más stílusokkal bővül a tangózható zenék palettája. Gyakorlatilag bármilyen zenére, ami 2/4-es vagy 4/4-es ritmusú, lehet tangót táncolni, a 3/4-es lüktetésű darabokra pedig valsot. Ha legközelebb a rádióban zenét hallgatunk, figyeljük meg ilyen füllel a számokat, rá fogunk jönni, mennyi mindenre lehet tangózni.
Charlotte és Cedric a nuevo stílus képviselőinek számítanak:
https://www.youtube.com/watch?v=nJX0o_q3xeA
Sara Grdan és Ivan Terrazas előadásában pedig láthatjuk, hogy tangót tényleg szinte bármilyen zenére lehet táncolni, még Eminem egyik slágerére is… J
https://www.youtube.com/watch?v=M4H9yvWr6vg
…vagy akár Pavarottira is, ahogy a fantasztikus páros, Sigrid van Tilbeurgh és Murat Erdemsel teszi a következő felvételen:
https://www.youtube.com/watch?v=pWjK7qmebXs
Milonga: ez a 2/4-es, jellegzetes lüktetésű tánc a tangó egyik őseként van számon tartva. A milongák hangulata (és szövege, ha van) általában vidámabb, boldogabb érzéseket tükröz, mint a tangóké. Mivel a szöveg – a magyar balladához hasonlóan – általában hosszú volt, a zene és a ritmus leegyszerűsödött, állandóan visszatérő sajátos lüktetéssel. A milonga tánclépései a tangótól eltérőek: minden ütemre lépünk, a figurák sokkal egyszerűbbek, mivel az alapritmus sokkal gyorsabb, mint a tangóban.
Végül nézzük, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban, egy nagyon szimpatikus fiatal páros, Sebastian Achaval and Roxana Suarez interpretálásában:
https://www.youtube.com/watch?v=kNpjzJgSLwk
Vals criollo vagy tangó vals: a XIX. század második felében rengeteg német és osztrák kalandor érkezett a távoli Argentínába, magukkal hozták az akkori őrületet, a bécsi keringőt, valamint Johann Strauss zenéjét. Ebből a fúzióból született ez a csodálatosan hömpölygő és magával ragadó tánc, a tangó vals. A zene 3/4-es ütemű, ám a tánclépések alapvetően nem különböznek a tangóétól. A bécsi keringőhöz képest a vals zenéje sokkal gyorsabb, így szinte lehetetlen mindhárom ütemre rálépni, így általában az 1 2 3 ütemek közül a hangsúlyos 1-re szoktak lépni, ez az alaptempó, de létezik duplatempó is, amikor a hangsúlyos 1 mellett rálépünk a 2-re vagy 3-ra is.
Sigrid van Tilbeurgh és Murat Erdemsel nevét már említettük, lássuk ezt a gyönyörű valsot az előadásukban (Orquesta Típicí Victor: „Amor y celos”):
https://www.youtube.com/watch?v=EQRrtjkRLkM
Alberto Castillo „Violetas” című vals zenéje, táncol Noelia Hurtado és Carlitos Espinoza:
https://www.youtube.com/watch?v=jAB1bp8VALo
Vals Chicho és Juana előadásában, kortárs zenére (Alexandre Desplat: „The engagement”):
https://www.youtube.com/watch?v=oSwnKdBQ9NI
Aki szeretne többet megtudni a tangó világáról, ajánlom Szeghalmi Endre, egy Erdélyből származó, de Budapesten tanító, kiváló tangótáncos weboldalát.
Itt rengeteg érdekes cikket olvashattok a tangó történetéről, a zeneiségéről, férfi és női technikáról és magukról a figurákról is, kiváló oktató videókkal.
Tangós rendezvények
A következőkben összegyűjtöttem néhány tangóval kapcsolatos eseményt illetve rendezvényt, pár hasznos infóval, hogy mit lehet tudni róluk. Nézzük őket napszak szerint időrendi sorrendben!
Brunch
Más néven „piknikes milongának” is lehetne hívni, szokás, hogy a táncot összekötik a kötetlen csevegéssel és svédasztalos étkezéssel. Általában dél előtt nem sokkal kezdődik és belenyúlik a délutánba. A táncterem mellett van egy helyiség ahol étel és ital a rendelkezésre áll és lehet beszélgetni. Ezekre a rendezvényekre van lehetőség ételt (süteményt, salátát stb.) vinni, amit az ember otthon saját kezűleg elkészít, de ha erre nincs mód, a helyszínen lévő ételekből nyugodtan lehet fogyasztani.
Tangó Café
A délutáni és kora esti órákban megrendezett tangós táncos rendezvény. Ha az esti órákra van már más programunk, akkor sem kell lemondani a tangóról és egy kis gyakorlásról, ezt nyugodtan megtehetjük a cafén, amennyiben a közelünkben van ilyen rendezvény.
Praktika (vagy practica)
Kora esti táncos program, a milongához képest kötetlenebb formában. Szól a zene, a párok szabadon táncolhatnak, gyakorolhatnak, de mindig van egy oktató is a helyszínen, akitől lehet kérdezni, ám, ha a táncoló pár nem igényli, nem szól bele a gyakorlásba. A praktikának van vezetett formája is, amikor egy oktatót megkérnek, hogy tartson órát, valamilyen téma köré felfűzve a praktika anyagát. A praktikának és a milongának a keveredéséből alakult ki a practilonga, mely ötvözi a két esemény tulajdonságait, de a milongához képest hamarabb ér véget.
Milonga (tangó táncest)
A milonga szó több fogalmat is takar a tangó világában. Egyfelől jelenti magát a milonga zenét és táncot, melyet a tangó ősei közt tartanak számon, másfelől pedig azt a rendezvényt is így nevezik, ahol a táncosok meghatározott kereteken belül megmutathatják tánctudásukat a parketten. Este 9 óra előtt nem nagyon kezdődik el valódi milonga, de a gyakorlott milonguero-k még ennél is később, este 11 óra körül érkeznek meg. A tánc többnyire hajnalig tart, Argentínában gyakran reggel 6-ig.
Ismerkedjünk meg a milonga kultúrájával, etikettjével. A hagyományos milongán a partner felkérése szemezéssel (cabeceo) történik. Ennek eredete még az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor a bevándorlásnak köszönhetően a nemek aránya a férfiak javára igencsak eltolódott: egy nőre kb. tíz férfi jutott.
Ilyen körülmények közt az uraknak rendkívül jó vezetőnek kellett lennie ahhoz, hogy a hölgy elfogadja a felkérést; és sokszor bizony elutasításban volt részük. Hogy ez utóbbi ne legyen olyan megalázó és mindenki számára egyértelmű, ezért az urak kifejlesztették a szemezés tudományát, mely sokkal diszkrétebb, ámde ugyanolyan célravezető formája a szándék kifejezésének, mint a direkt felkérés. Amennyiben a felek tekintete összetalálkozott, és a nő nem fordította el a fejét, hanem még biztatóan a férfi felé is biccentett, az azt jelentette, hogy hajlandó vele táncolni.
Ekkor a férfi – sikere tudatában – elindult a hölgy felé, aki szintén elindult a parkett irányába, és valahol középen találkoztak: kezdődhetett a tánc. A szemezésnek nem csak az elutasítástól való félelem volt az oka, hanem maga a diszkréció is; abban az időben ugyanis egy jó hírnevére valamit is adó hölgy általában kísérővel érkezett a rendezvényre, és nem fecseghetett olyan fesztelenül az urakkal, mint ahogy manapság megszokott. A cabeceo segítségével viszont a hölgy is diszkréten ki tudta fejezni gondolatait és szándékát a táncra, és végső soron az ismerkedésre.
Magának a táncnak is szigorú etikettje van: ha felkértünk valakit, azzal illik egy egész tandát végigtáncolni.
Egy tanda négy, ugyanolyan stílusú zenéből és táncból áll, vagyis létezik tangó, vals és milonga tanda (bár a két utóbbinál a tandák többnyire három számosak). A negyedik (vagy harmadik) szám végén megszólal a cortina, ami egy teljesen más stílusú zene, jelezve ezzel a párosoknak a tanda végét; a partnert ilyenkor illik lekísérni a parkettről, megköszönni neki a táncot és a cortina utolsó másodperceit új partner keresésére fordítani. A tandák is meghatározott szekvenciában követik egymást egy hagyományos milongán, ez pedig a következő: tangó (4) – tangó (4) – vals (4 vagy 3) – tangó (4) – tangó (4) – milonga (3) és így tovább.
A tangó DJ-knek is így kell összeállítaniuk a zenét. Tangó zenén természetesen a klasszikus tangó zenét értjük; nuevo zene ritkán szokott előfordulni hagyományos milongákon, erre a stílusra külön „nuevo milongát” szokás szervezni.
A gyakorlottabb táncosok általában meg szokták várni a tanda első számát, és a stílusnak megfelelően választanak táncpartnert. Ez a szokás akkor is jól jöhet, ha ismeretlennel szeretnénk táncolni, mivel ha esetleg kiderül, hogy nem passzolunk össze a táncban, akkor sem kell négy számon keresztül együtt táncolni. Az első szám mindenképpen az összehangolódás jegyében telik.
A partnert természetesen ott lehet hagyni a tanda közben is, ez azonban Argentínában igen nagy sértésnek számít. Európában azért rugalmasabban kezelik ezeket az íratlan szabályokat, itt nincs például szigorú ültetésrend; az ember oda ül le, ahol éppen szabad helyet talál magának. A milonga utolsó tandájának utolsó zenéjeként általában a „La cumparsita” című szám szokott felcsendülni, ami talán az egyik legismertebb, legtöbbször feldolgozott tangó szám. Hallgassuk meg Carlos di Sarli feldolgozásában!
https://www.youtube.com/watch?v=tDNT1ru_OxU
A számról sok érdekességet olvashatunk Szeghalmi Endre alábbi cikkében:
